Oscar-díjra jelölt, kétszeres Golden Globe-díjas magyar zsidó származású hollywoodi színészlegenda, aki 130 alkotásban szerepelt, producer, író.
A világszerte Tony Curtisként ismert filmcsillag Bernard Schwartz néven született New Yorkban, 1925. június 3-án. Apja Schwartz Manó (Emanuel Schwartz) Mátészalkáról származott, míg édesanyja Klein Ilona (Helen Schwartz) a mai Szlovákia területén Nagymihályon , később elmondása szerint viszont Válykón született. Szülei onnan vándoroltak ki New Yorkba.
1943-ban, 18 évesen, bevonult a haditengerészethez, majd a háború után színészként folytatta pályafutását Kaliforniában, a Universal Stúdiónál , ahol rengeteg fantáziát láttak színészi tehetségében. A színészkedésen kívül a lovaglás és a vívás érdekelte. Karrierje kezdetén vette fel a Tony Curtis nevet.
1951-ben feleségül vette a 2004-ben elhunyt ismert színésznőt, Janet Leigh-t. A házasságból két leány született, Kelly és Jamie Lee Curtis. Utóbbi, apja nyomdokaiba lépve színésznő lett. Házasságuk 1962-ben válással végződött.
Válása nem okozott törést filmes pályafutásában. Olyan filmekben láthattuk, mint A tolvaj hercege, vagy az Ali baba fia. A kosztümös filmekben való szereplését lecserélte a romantikus filmekre. 1956-ban, a Trapéz című szerelmi háromszög történetben fiatal artistát alakított Gina Lollobrigida és Burt Lancaster oldalán. Ebben felhívta a kritikusok figyelmét remek színészi alakítására, hiszen mindaddig csak külsejét dicsérték. Komolyabb kihívást jelentett számára A siker édes illata című filmben játszott talpnyaló újságíró szerepe, amelyben ugyancsak Burt Lancaster partnereként láthattuk. Oscarra jelölt alakítását követhetjük nyomon A megbilincseltek című filmben, amiben Sydney Poitier-vel szökésben lévő rabokat alakítottak. 1959-ben Marilyn Monroe és Jack Lemmon partnereként a Van, aki forrón szereti című világsikerben sármos szaxofonost játszott. A film bemutatója után világsztárként ünnepelték.
Jellemzően vígjátékokban szerepelt, de szerepei között komolyabb hangvételűek is voltak, mint az 1960-as Spartacus Antoninusa, vagy a A bostoni fojtogató sorozatgyilkosa. A televízió aranykorában az 1970-es évek elején Roger Moore társaként a The Persuaders című sorozatban alakított nagypályás amerikai üzletembert, aki nem félt verekedésekbe keveredni sem. A sorozat Magyarországon Minden lében két kanál címmel futott. Később feltűnt az Ilyen a bokszban, illetve a Vérdíj 2. – A nagy robbanás című filmben, valamint olyan tévésorozatokban is, mint a Lois és Clark: Superman legújabb kalandjai, vagy a CSI: A helyszínelők. Ez utóbbiban önmagát alakította egy rövid jelenetben.
A hollywoodi sajtó Tony Curtis válása utána is hangos volt magán- és nőügyeitől. Notórius nőcsábászként volt ismert. Szinte minden tíz évben új feleséggel láthattuk az újságok címlapján: Christine Kaufmann (1963–1967), Leslie Allen (1968–1981), Lisa Deutsch (1993–1994), Andrea Savio (1984–1992) és Jill Vandenberg (1998–). Curtis úgy vélte a hosszú élet titka a fiatal nőkben keresendő. Utolsó felesége és közte 45 év korkülönbség volt.
Hat gyermeke született, akik közül színész lett Jamie Lee Curtis (1958), Allegra Curtis (1966) és Kelly Curtis (1956) is. Nicholas fia heroin-túladagolásban halt meg 1994. július 2-án.
Magyar származására büszke volt, többször is Magyarországra látogatott. Először 1985-ben járt itthon, amikor Mátészalkára is ellátogatott, majd 1988-ban újra szülei hazájába jött. 1996-ban a kormány meghívására részt vett a Magyar Filmesek Első Világtalálkozóján, és egy Magyarországot reklámozó filmspotban házigazdaként szerepelt. Alapítványt hozott létre a Dohány utcai zsinagóga felújításának támogatására. Felkereste Mátészalkát is, ahonnan szülei kivándoroltak Amerikába. A filmezést később lecserélte a festészetre. Festményei híres galériákban láthatók. 2009-ben jelent meg önéletrajzi kötete, a Hollywood hercege, amelyet a 16. Nemzetközi Könyvfesztiválon Budapesten a Millenáris Parkban dedikált.
85 évesen, nevadai otthonában, álmában érte a halál. Felesége, Jill karjai között hunyt el szívroham következtében.